Lacazfogás Jemenben (Salmon Fishing in the Yemen)

A boldogtalan Fred Jones (Ewan McGregor), a halászat-specialista egy nap különleges, vagy talán inkább nevetséges projekt vezetésére kap felkérést, Jemenben száraz, kiapadt folyómedreiben kell meghonosítania a lazachalászatot. Az ötlet mögött egy jemeni sejk (Amr Waked) áll, aki egyben egy skóciai sportbirodalom tulajdonosa. A sejk abban hisz, hogy ha a pecázást meghonosítja saját országában is, akkor elősegíti a békét és a spirituális felemelkedés a gyilkos indulatok uralta országban. A filmből választ kaphatunk arra a kínzó kérdésre is, hogyan függ össze a műlegyes horgászat komoly politikai lépésekkel, láthatunk nem várt hősiességet és későn érő szerelmet, valamint talán bebizonyosodik, hogy a lehetetlen is lehetséges. (port.hu)

A film és én

Köhögéssel küszködve nyomom az ágyat, vagyis nem vagyok legyengülve, de a pihenés mindenképpen jót tesz. Ilyenkor az ember lehetőségei önnön szórakoztatására módfelett korlátozottak. Kutakodni kezdtem tehát, valami filmes csemege után, és végül ez lett belőle: horgászni mentem Jemenbe.

Gondolatok a filmről

Általában, ha a brit filmesek hozzákezdenek egy témához, abból legtöbbször valami jó szokott kisülni. Megfigyeltem már, hogy az igényes filmek esetében minden mozzanat kidolgozott. A nyitóképek finom rezdülése, a hangulatfestő zene, a helyszínek és a tárgyak elrendezése, mind-mind összejátszik, szinte kedvünk lenne belenyúlni a képbe és ujjainkkal érinteni ezeket a dolgokat. Egy szempillantásnyi idő alatt ott találjuk magunkat egy ismeretlen világ közepében.

Mindenütt nő (Sweet Home Alabama)

Melanie Carmichael (Reese Witherspoon) New York egyik legmenőbb fiatal divattervezője, gyönyörű és bájos, ráadásul most kérte meg a kezét a város legkívánatosabb agglegénye, Andrew Hennings (Patrick Dempsey), aki nemcsak vonzó, hanem nagyon gazdag is. Melanie mégis a vőlegénye nélkül utazik haza, hogy falusi szüleivel közölje a jó hírt és ami még fontosabb, vőlegénye megérkezése előtt, a férjétől, Jake Perrytől (Josh Lucas) is el szeretne válni. Ugyanis még azelőtt, hogy nekivágott a fényes nagyvárosnak, hozzáment első szerelméhez, egy borostás, neveletlen, sörvedelő sráchoz. (port.hu)

Gondolatok a filmről

Ha már a tv-ben nem akad normális néznivaló, legalább az interneten lehet ötletek után kutatni. Szuper hogy vannak filmes adatbázisok, ahol lehet keresgélni a hangulatunknak megfelelő filmeket. Nos, az én választásom tegnap erre a gyöngyszemre esett. Szinte nem is értem, miért nem láttam eddig ezt a filmet, Reese Witherspoon az egyik kedvenc színésznőm.

Szerencsecsillag (The Lucky One)

Logan Thibault (Zac Efron) miután leszerel a tengerészgyalogságtól elindul megkeresni azt az ismeretlen lányt, akinek fényképét a háború során találta: azóta hisz benne, hogy ez a kép védte meg őt Irakban a rá leselkedő haláltól. Mikor rátalál a gyerekét egyedül nevelő fiatal nőre (Taylor Schilling), képtelen elárulni, hogy miért is érkezett. Munkát vállal a családnál, és a kezdeti bizalmatlanság ellenére egyre közelebb kerül Beth-hez. De az egykori katonát nyomasztja a titok, amit magával hozott, és ami talán közéjük állhat. (Port.hu)

Gondolatok a filmről

Régen volt időm leülni és végignézni egy filmet. Manapság jobbára sorozatokat néztem kikapcsolódásnak, vagy olvastam, de ma úgy éreztem el kell menekülnöm a saját fejemből egy időre, így hát felütöttem az internetet egy kis romantikus csemegét keresgélve.

Szerintem nekünk, nőknek a romantikus film olyan, mint a csokoládé, vagy a férfiaknak a focimeccs, esetleg a távkapcsoló nyomkodása. A stressz hipp-hopp elillan, a ráncaink kisimulnak, ahogy beleképzeljük magunkat a szereplők kalandos életébe, szövevényes ügyeibe, s közben olyan helyeken bolyongunk, ahová talán soha sem jutunk majd el.

Valami megfogott engem a film plakátjában, így hát megkukkantottam az ajánlót is. Még soha nem hallottam Zac Efron eredeti hangját, de bebúgta magát a szívembe, szóval nem tehettem egyebet, meg kellett tudnom, miről szól ez a film.

Kémes Hármas (This Means War)

"A gyerekkori barátságoknál csak egy valami erősebb. A szerelem. A tökéletesen kiképzett titkos ügynökök kötelességtudatát csak egy valami írhatja felül: a barátság. Vagy a szerelem. Két régi jó cimbora (Tom Hardy és Chris Pine) megzavarhatatlannak tűnő kapcsolatát alaposan összezavarja, hogy mindketten fülig beleesnek egy csajba (Reese Witherspoon). Máskor a versengés ritkán fajul tovább néhány pofonnál: ám ebben a speciális esetben fel kell készülnünk valami egyébre: a vetélkedő szerelmesek ugyanis nemcsak igen jól ismerik egymást, de a világ legveszélyesebb, legtitkosabb szervezetének jól kiképzett, nagyon titkos ügynökei is.

A szerelmi torzsalkodást így aztán fegyverdörgés kíséri, a nőt akarják mindenáron. A küldetés nem lehetetlen. Csak romokban hever utána New York." (port.hu)

Gondolatok a filmről

Mostanában leginkább az olvasással, valamint sorozatnézéssel voltam elfoglalva. Ma délután – miután sikeresen eltűntettem egy óriás méretű hamburgert – egy kis pihenésre vágytam, mellé pedig valami jó filmre, ami elszórakoztat ebben a melegben.

Néhány hete már kiszemeltem magamnak ezt a kémszerelmi történetet, mert az ajánló igen csak viccesre és akciódúsra sikeredett, továbbá nagyon bírom Reese Witherspoont, így hát üsse kő, megnyomtam a play gombot.

Filmek, amiket várok #1

A napokban nem igazán néztem semmilyen filmet, mert nem volt időm, és inkább olvasgattam a könyvfesztiválon levadászott könyveim egyikét: Benedek Szabolcs – A Vérgróf, amiről majd a következő bejegyzésem fog szólni a könyves blogomon.

Mindenesetre nézelődtem, hogy milyen filmekkel kecsegtetnek a mozik a az elkövetkező időszakban, és bizony találtam kedvemre valót.

Számos pasas (What's your number)

Állítólag minden huszadik férfi tökéletes - valakinek. Aznap reggel tehát, amikor Ally (Anna Faris) felébred élete huszadik pasija mellett, egyúttal pánikba is esik. Ő még mindig nem érzi úgy, hogy megtalálta volna a nagy őt, és ennek csak egyetlen magyarázata lehet: nem figyelt eléggé! Nekilát tehát, hogy újra megtalálja előző tizenkilenc pasiját. Szomszédja, az állástalan zenész (Chris Evans) segítségével kinyomozza, majd visszafelé is újraéli eddigi szexuális életét: minden korábbi szerelmét/szeretőjét még egyszer alaposan meg szeretné vizsgálni abból a szempontból: vajon ő-e az igazi. Az út hosszú, kalandokkal és meglepetésekkel teli, és a végén talán ott vár valaki.

Gondolatok a filmről

Van úgy, hogy az embernek semmi kedve csak úgy szimplán besétálni Mordorba, hogy megmentse a világot, Voldemortot se akarja legyőzni, se füstölgő puskacsövek elől ugrándozni, és még kevésbé akar a lelkének sötét bugyraiban turkálni. Van úgy, hogy az ember kikapcsolódni szeretne, nevetni (még, ha a legszebb öröm a káröröm akkor is), álmodozni, elérzékenyülten pityeregni, vagy mindezt együtt a keze ügyében egy bonbonos dobozzal, vagy egy tál pattogatott kukoricával.

Közelebb (Closer)

Aki szerelmes, jól is hazudik. Mindenki másképp, de becsapja szerelmét, élet- vagy házastársát. Az őszinteség csak idegenek között lehetséges. Két férfi és két nő keresi az élet legfontosabb dolgait: szeretetet, bizalmat, őszinteséget. Amit találnak helyette: szerelem, vágy, hazugság és kaland. Mindannyian hazudnak egymásnak, mind olyasmiket ígérnek, amelyről tudják, úgysem fogják betartani. Két házaspár története négy és fél éven át: szent elhatározások, nagy fogadkozások, hazugságok, bevallott és ki nem mondott vágyak története.

A film alapjául szolgáló színdarab az elmúlt években London és New York egyik legnagyobb és legbotrányosabb sikere.

Gondolatok a filmről

Bizarr. Meghökkentő. Furcsa. Szürke. Színes. Játszma. Négyszög. Hazugságok hálója. Kapcsolatok. Bizalom. Bizalmatlanság. Utak egymáshoz. Utak egymástól.

Mi ez? Nehéz megfogalmazni összefüggően milyen volt ez a film. Az ember köpködi egymás után a szavakat. Mind jó szó, mind kulcsszó, de mondatba pakolni őket óriási kihívás.

Hazug csönd (Tromper le silence)

Viviane sikeres fényképész. Miután összeveszik a bátyjával, Frédérickel, mély érzelmi és alkotói válságba kerül. Teljesen elveszettnek érzi magát, amikor találkozik Guillaume-mel. A fiatal szerelőből árad az energia, és titokzatos személyisége Frédéricre emlékezteti. Hatására újra kedvet kap a fotózáshoz. Hamarosan rájön, hogy Guillaume valamit rejteget a múltjában. Egy tragédiát, amely elpusztította a férfi családját. A férfi azóta is bűntudatot érez a történtek miatt. Miközben Viviane a férfit fényképezi, Guillaume lassan megnyílik előtte, és feltárja szívét a lánynak. Közösen megtalálják az utat a gyógyuláshoz.

Gondolatok a filmről

Hangulatilag ez a legkülönösebb film, amit mostanában láttam. A cím alapján azt hittem, francia, de kiderült, hogy kanadai, de mégis a színek, a tónusok, a környezet, az időjárás, valamiért olyan skandináv hatást keltett bennem.

Nem hiába áll a fotózás, a fényképezés a középpontban: az egész film, mintha sok-sok pillanatképből lenne összegyúrva. A kameramozgások is ráfókuszálnak a karakterekre, közelről hozzák az arcokat, a vágások sem olyan kapkodóak, telis tele van lassú, kitartott jelenetekkel, mintha arra várnának, hogy a néző is elkapja a megfelelő pillanatot és kattintson egyet képzeletbeli kamerájával. A vizualitás központi szerepet tölt be, a megszokotthoz képest kevés párbeszéd hallható a filmben, és azok se valami hosszúak, mintha mindenki tőmondatokban beszélne, és csak a legszükségesebb közlendőkre szorítkozna.

Egy Nap (One Day)

Miután együtt töltik egyetemi diplomaosztójuk napját - 1988. július 15-ét -, Emma Morley és Dexter Mayhew között olyan barátság szövődik, amely élethosszig tart. Emma elvekkel és ambíciókkal rendelkező lány, aki arról álmodozik, hogy jobb hellyé alakítja a világot. Dexter tehetős sármőr, aki arról álmodozik, hogy a világ az ő játszótere lesz.

Kapcsolatuk kulcsfontosságú pillanatait a következő két évtized július 15-ei napjainak bemutatásából ismerhetjük meg. Legyenek éppen együtt vagy külön, láthatjuk, amint Dex és Em elfoglalja magát ügyes-bajos dolgaival; megismerjük baráti viszonyaikat és különböző vitáikat, reményeiket és elszalasztott lehetőségeiket, mosolyaikat és könnyeiket. Valahol az utazás során a két embernek rá kell jönnie, hogy amit annyi ideig kerestek, és amire olyan régóta vágynak, valójában végig az orruk előtt volt. Amint kiderül számukra, hogy egészen pontosan mit is jelentett az a bizonyos 1988-as nap, megismerik a szerelem és az élet valódi természetét.

Gondolatok a filmről

Már megint nem kanapéra kuporodós, plédbe burkolózós, csokimajszolós két órára kerestem filmet, hanem főzőcskézés közben szerettem volna a csendet megtörni valami mással, mint Rihanna vinnyogása a rádióból. Ezt a gyöngyszemet találtam, és nem mondhatnám, hogy csak a hagyma csípte a szememet, miközben néztem.

Eme remekbe szabott film alapjául ismételten egy regény szolgált (David Nicholls – Egy nap). Töredelmesen be kell vallanom, hogy még nem olvastam a történetet. A könyvfesztiválon szemeztem a regénnyel, olyan hívogató, csinos ám egyszerű borítója van, integetett felém: vegyél meg, vegyél meg! Talán megéreztem valamit tudat alatt, talán még nem voltam rá kész, hogy belemélyedjek. Erre tessék, két napra rá mégis csak megkukkantottam a filmet. Nem bántam meg, és bár alakult, ahogy alakult, el fogom olvasni a regényt is.

Szerelmi történet annyi van, és olyan sokféleképpen elmesélve, hogy kész csoda, hogy az emberiség még nem unt rá ezekre a történetekre. Bár hogy is lehetne megunni őket, mikor mindenki ezt kutatja, éli át, vagy már éppen túl is van rajta. Mozgatórugója és hátulütője ez mindennek. Ha szerelmesek vagyunk, azért nézünk és olvasunk ilyen történeteket, ha pedig nem, akkor azért.

May the odds be ever in your favour - Az Éhezők Viadala (The Hunger Games)

A jövőben járunk, amikor Észak-Amerika romjain Panem országának tizenkét körzete található. Minden évben minden körzetből a Kapitólium kiválaszt egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük az Éhezők viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembekerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Gondolatok a filmről

Mindig óvatos vagyok, amikor könyvadaptációt nézek a moziban, mert felépítem a fejemben a világot a könyv szavai alapján, és soha nem lehet tudni, hogy ezt a világot a film megtámogatja, vagy éppen összezúzza és másikat épít a helyére. Vannak könyvek, amiket szeretek újra és újra elolvasni, és szeretem megtartani a képeket és a világot a fejemben, amit én teremtettem. A saját képeim. Ám a kíváncsiság nagy úr, és engem bizony igen csak furdalt, vajon hogy néz ki ez a történet széles vásznon. Tényleg úgy dalolnak a fecsegő poszáták, hogy az embernek sírni volna kedve a gyönyörűségtől? Tényleg olyan vakítóan kék Peeta Mellark szeme? Meg kellett tudnom.

Filmes bakancslista

Filmes bakancslista

• Aranypolgár
• Casablanca
• A postás mindig kétszer csenget (1981)
• Az élet csodaszép
• Mindent Éváról
• A vágy villamosa
• Egy nyáréjszaka mosolya
• Félévente randevú
• Van, aki forrón szereti
• Egy gyilkosság anatómiája
• Psycho
• Álom luxuskivitelben
• Diploma előtt
• Bonnie és Clyde
• Rosemary gyermeke
• Utolsó tangó párizsban
• A keresztapa
• Száll a kakukk fészkére
• Rocky
• Brian élete
• E.T.
• Vissza a jövőbe
• Harry és Sally
• Ollókezű Edward
• Az ártatlanság kora
• A remény rabjai
• Az angol beteg
• Amerikai szépség
• Hatodik érzék
• Requiem for a dream
• Amélie csodálatos élete
• A zongora tanárnő
• Esküvő monszun idején
• A bakancslista
• Ragyogás
• A tökéletes trükk
• Drágán add az életed!
• Fekete hattyú
• A némafilmes
• Boy A 
• Soul Kitchen 
• 500 Days of summer
• Hazug csönd
• Zuhanás 
• Utolsó utazás 
• Az emberi szív térképe
• Közelebb 
• V mint vérbosszú
• Minden végzet nehéz
• Édes november
• Az őslakó 
• Kínai negyed
• Álmok otthona
• Véres románc 
• Az Erő Krónikája 

Toy Boy - Selyemfiú a pácban (Spread)

Nikki (Ashton Kutcher) nem dzsigoló. Egyszerűen imád hódítani, odavan a szép nőkért, és soha nem hagyna ki egyetlen alkalmat sem... Sármját általában arra használja, hogy Los Angeles leggazdagabb nőinek ágyában kössön ki, ingyen lakáshoz, remek ajándékokhoz és vip helyekhez jutva. Persze a nők is profitálnak: mellette gyönyörűnek és fiatalnak érezhetik magukat. Nikki tökéletes gépezetébe mégis porszem kerül: hiába élhet egy híres és gazdag jogásszal (Anne Heche), szerelmes lesz egy egyszerű pincérlányba... Heather persze nevet Nikki látszatvilágán, nem is veszi komolyan az egyre szerelmesebb férfi közeledését, neki pedig választania kell. Az igaz szerelem vagy a pénz fontosabb-e számára?

 Gondolatok a filmről

     A minilaptopok beleférnek a táskádba, elviheted őket az egyetemre, jegyzetelhetsz rajtuk, kevés helyet foglalnak és megannyi más előnyük van. Én nemes egyszerűséggel néha felteszem az enyémet a mikró tetejére és nézek valami filmet rajta, amíg pucolom a zöldséget a levesbe, vagy a krumplit a főzelékbe. Így találtam erre a filmre is: kellett valami a zöldségpucoláshoz, hogy elterelje kicsit a figyelmem.

Ashton Kutcher neve általában garancia arra, hogy sokat fogok nevetni, mindeközben drukkolhatok és izgulhatok valamilyen szerelmi szál beteljesedéséért, továbbá lesz egy-két olyan jelenet, ahol megcsodálható a jól kidolgozott, izmos felsőteste, és hát humor, humor, humor. Könnyed, erőlködés nélküli szórakoztatás valakitől, aki kisfiúsan jóképű még a harmincas éveiben is, és ahogy a népmesékben mondanák: a napra lehet nézni, de rá nem.: )

Ez a film meghazudtolta a várakozásaimat, mert

Fogadom (The Vow)

 Az őrülten szerelmes ifjú házaspár, Paige (Rachel McAdams) és férje Leo (Channing Tatum) éppen csak elkezdik élvezni közös életüket, amikor váratlan dolog történik. Egy autóbaleset következményeként az ifjú ara kómába esik, azonban miután felébred, amnéziába esik. Nagyon kevés emléke van az addigi életéről, így szerelméről sincsenek emlékképei. Leonak erősnek és kitartónak kell lennie, hogy élete párja újra belészeressen.

 Gondolatok a filmről

Több mint 7 milliárd ember él a Földön. 7 milliárd ember lélegzik, beszél, alszik, ábrándozik és álmodik valamilyen sorsot magának. S ez a több mint 7 milliárd ember egyszer csak reménykedni kezd egy sorsfordító találkozásban, abban a csodában, hogy ebből a mérhetetlen nagy tömegből kiemelkedik az az egy, akivel sorsa összefonódhat, s akivel úgy vannak egymással, mint a borsó meg a héja.

Paige és Leo részesültek ebben a csodában: megtalálták egymást, s ehhez nem kellett egyéb, csak egy kiadós sorbaállás, egy kósza pillantás, egy ottfelejtett engedély, és a közös parkoló zóna. Ez volt az ő nagy pillanatuk. Hát nem különös, hogy valaki, aki teljesen és tökéletesen idegen számodra, egyszer csak mindenki másnál ismerősebbé válik? Ő lesz a legjobb barátod, bizalmasod, társad, az otthon, ahová mindig hazatérhetsz. Ám egy újabb sorsfordító pillanat, mindent fenekestül felforgat és az ismerősség érzését elviszi a szél, vagy jelen esetben épp az amnézia.

Első

Mostanában rákaptam az írásra. Könyvélményeimet egy másik blogban osztom meg, és egyre lelkesebb lettem, annyi sok történet van, amit el kell olvasnom, meg kell ismernem. Aztán arra gondoltam, miért ne lehetne továbbfűzni, továbbgondolni mindezt? Nagyon szeretem a filmeket, a vizuális kvázi-valóságot, amit teremtenek, a karaktereket, életutakat, sorsokat, amiket megjelenítenek. Nem vagyok szakavatott filmkritikus, és soha nem is leszek. Csupán csak elmesélem az én szemszögemből, hogy milyen az én szemüvegemen keresztül ez a történet, amit elmondanak a képek és a dialógusok. Ha van kedved tarts velem, nézz be időnként, hátha találsz kedvedre való néznivalót, vagy néznivaló kedved lesz. 

Anaria