2013. június 7., péntek

Egy cipőben (In her shoes)

Füleld le, miről szól

Maggie nem sok sikert ért el az életben: partikra jár, váltogatja munkahelyeit, egyetlen értékének a férfiakra gyakorolt vonzerejét tartja. Egyébként se pénze, se otthona, barátoknál, rokonoknál száll meg, míg azok rá nem unnak. Testvére, Rose mindenben az ellentéte: egyetemet végzett, menő jogi cégnél dolgozik, és szinte minden idejét a munkája köti le. Emellett folytonosan a testsúlyával küzd, és kellő önbizalom híján a társasági és szerelmi élete is a nullához közelít. Egy veszekedést követően a nővérek felkeresik rég nem látott nagyanyjukat. A találkozás mindannyiuk életében döntő változást hoz (port.hu).

Gondolatok a filmről

Szeretem, amikor bizonyos sztereotípiák visszafelé sülnek el, még pedig jó értelemben. Néha beülünk egy lélekbemászó marcangolós mozifilm elé, mert éppen ahhoz van kedvünk, vagy, talán mert ettől intellektuálisabbnak érezhetjük magunkat. S aztán kisül, hogy az egész nem akkora durranás. Máskor meg, valami habkönnyű limonádéra vágyunk, ahol eljön a herceg fehér lovon, felnyalábolja a hősnőt és ellovagolnak a naplementébe. Ám ehelyett, kapunk valami igazán komolyat, mondanivalót, útravalót, ami megérint bennünket, s miközben a film után a kávénkat kavargatjuk, még mindig azon merengünk mit láttunk. Velem is ez történt most.

2013. február 9., szombat

Volt egyszer egy dal


Füleld le, miről szól

A klasszikus Hamupipőke-történet egy zenés feldolgozásban születik újjá! Katie (Lucy Hale) énekesnő szeretne lenni, ám gonosz mostohaanyja (Missi Pyle) és mostohanővére (Megan Park) lépten-nyomon akadályozzák. Amikor aztán Katie csodálatos hangjával a mostohatestvére arat diadalt, és a híres producer fia, Luke (Freddie Stroma) tévedésből Beverlybe szeret bele, Katie-nek meg kell tanulnia kiállni az álmaiért, hogy kiderülhessen: ő az igazi!

Gondolatok a filmről

Úgy látszik, amikor elkap az orrfolyás és a nyomott fejfájás, akkor ágyban párnák közt pihegve az igazi mellett a filmláz is rám tör. Most is sikerült találnom egyet, ami feldobta a hangulatomat.
Az igazi filmszakértők biztos fanyalognának ezen a bejegyzésen, mert szerintük ez az alkotás tele van a szokásos amerikai klisékkel és elcsépelt fordulatokkal. Ráncolnák az orrukat és fintorognának, hogy „Ugyan kérlek!”. No de őket most megkérem, hogy hunyjanak szemet a bejegyzésem fölött, igyanak egy csésze earl grey teát és lélegezzenek, mert valakinek olykor a célja csupán annyi, hogy jól szórakozzon.