Közelebb (Closer)

Aki szerelmes, jól is hazudik. Mindenki másképp, de becsapja szerelmét, élet- vagy házastársát. Az őszinteség csak idegenek között lehetséges. Két férfi és két nő keresi az élet legfontosabb dolgait: szeretetet, bizalmat, őszinteséget. Amit találnak helyette: szerelem, vágy, hazugság és kaland. Mindannyian hazudnak egymásnak, mind olyasmiket ígérnek, amelyről tudják, úgysem fogják betartani. Két házaspár története négy és fél éven át: szent elhatározások, nagy fogadkozások, hazugságok, bevallott és ki nem mondott vágyak története.

A film alapjául szolgáló színdarab az elmúlt években London és New York egyik legnagyobb és legbotrányosabb sikere.

Gondolatok a filmről

Bizarr. Meghökkentő. Furcsa. Szürke. Színes. Játszma. Négyszög. Hazugságok hálója. Kapcsolatok. Bizalom. Bizalmatlanság. Utak egymáshoz. Utak egymástól.

Mi ez? Nehéz megfogalmazni összefüggően milyen volt ez a film. Az ember köpködi egymás után a szavakat. Mind jó szó, mind kulcsszó, de mondatba pakolni őket óriási kihívás.

Hazug csönd (Tromper le silence)

Viviane sikeres fényképész. Miután összeveszik a bátyjával, Frédérickel, mély érzelmi és alkotói válságba kerül. Teljesen elveszettnek érzi magát, amikor találkozik Guillaume-mel. A fiatal szerelőből árad az energia, és titokzatos személyisége Frédéricre emlékezteti. Hatására újra kedvet kap a fotózáshoz. Hamarosan rájön, hogy Guillaume valamit rejteget a múltjában. Egy tragédiát, amely elpusztította a férfi családját. A férfi azóta is bűntudatot érez a történtek miatt. Miközben Viviane a férfit fényképezi, Guillaume lassan megnyílik előtte, és feltárja szívét a lánynak. Közösen megtalálják az utat a gyógyuláshoz.

Gondolatok a filmről

Hangulatilag ez a legkülönösebb film, amit mostanában láttam. A cím alapján azt hittem, francia, de kiderült, hogy kanadai, de mégis a színek, a tónusok, a környezet, az időjárás, valamiért olyan skandináv hatást keltett bennem.

Nem hiába áll a fotózás, a fényképezés a középpontban: az egész film, mintha sok-sok pillanatképből lenne összegyúrva. A kameramozgások is ráfókuszálnak a karakterekre, közelről hozzák az arcokat, a vágások sem olyan kapkodóak, telis tele van lassú, kitartott jelenetekkel, mintha arra várnának, hogy a néző is elkapja a megfelelő pillanatot és kattintson egyet képzeletbeli kamerájával. A vizualitás központi szerepet tölt be, a megszokotthoz képest kevés párbeszéd hallható a filmben, és azok se valami hosszúak, mintha mindenki tőmondatokban beszélne, és csak a legszükségesebb közlendőkre szorítkozna.

Egy Nap (One Day)

Miután együtt töltik egyetemi diplomaosztójuk napját - 1988. július 15-ét -, Emma Morley és Dexter Mayhew között olyan barátság szövődik, amely élethosszig tart. Emma elvekkel és ambíciókkal rendelkező lány, aki arról álmodozik, hogy jobb hellyé alakítja a világot. Dexter tehetős sármőr, aki arról álmodozik, hogy a világ az ő játszótere lesz.

Kapcsolatuk kulcsfontosságú pillanatait a következő két évtized július 15-ei napjainak bemutatásából ismerhetjük meg. Legyenek éppen együtt vagy külön, láthatjuk, amint Dex és Em elfoglalja magát ügyes-bajos dolgaival; megismerjük baráti viszonyaikat és különböző vitáikat, reményeiket és elszalasztott lehetőségeiket, mosolyaikat és könnyeiket. Valahol az utazás során a két embernek rá kell jönnie, hogy amit annyi ideig kerestek, és amire olyan régóta vágynak, valójában végig az orruk előtt volt. Amint kiderül számukra, hogy egészen pontosan mit is jelentett az a bizonyos 1988-as nap, megismerik a szerelem és az élet valódi természetét.

Gondolatok a filmről

Már megint nem kanapéra kuporodós, plédbe burkolózós, csokimajszolós két órára kerestem filmet, hanem főzőcskézés közben szerettem volna a csendet megtörni valami mással, mint Rihanna vinnyogása a rádióból. Ezt a gyöngyszemet találtam, és nem mondhatnám, hogy csak a hagyma csípte a szememet, miközben néztem.

Eme remekbe szabott film alapjául ismételten egy regény szolgált (David Nicholls – Egy nap). Töredelmesen be kell vallanom, hogy még nem olvastam a történetet. A könyvfesztiválon szemeztem a regénnyel, olyan hívogató, csinos ám egyszerű borítója van, integetett felém: vegyél meg, vegyél meg! Talán megéreztem valamit tudat alatt, talán még nem voltam rá kész, hogy belemélyedjek. Erre tessék, két napra rá mégis csak megkukkantottam a filmet. Nem bántam meg, és bár alakult, ahogy alakult, el fogom olvasni a regényt is.

Szerelmi történet annyi van, és olyan sokféleképpen elmesélve, hogy kész csoda, hogy az emberiség még nem unt rá ezekre a történetekre. Bár hogy is lehetne megunni őket, mikor mindenki ezt kutatja, éli át, vagy már éppen túl is van rajta. Mozgatórugója és hátulütője ez mindennek. Ha szerelmesek vagyunk, azért nézünk és olvasunk ilyen történeteket, ha pedig nem, akkor azért.

May the odds be ever in your favour - Az Éhezők Viadala (The Hunger Games)

A jövőben járunk, amikor Észak-Amerika romjain Panem országának tizenkét körzete található. Minden évben minden körzetből a Kapitólium kiválaszt egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük az Éhezők viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembekerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Gondolatok a filmről

Mindig óvatos vagyok, amikor könyvadaptációt nézek a moziban, mert felépítem a fejemben a világot a könyv szavai alapján, és soha nem lehet tudni, hogy ezt a világot a film megtámogatja, vagy éppen összezúzza és másikat épít a helyére. Vannak könyvek, amiket szeretek újra és újra elolvasni, és szeretem megtartani a képeket és a világot a fejemben, amit én teremtettem. A saját képeim. Ám a kíváncsiság nagy úr, és engem bizony igen csak furdalt, vajon hogy néz ki ez a történet széles vásznon. Tényleg úgy dalolnak a fecsegő poszáták, hogy az embernek sírni volna kedve a gyönyörűségtől? Tényleg olyan vakítóan kék Peeta Mellark szeme? Meg kellett tudnom.

Filmes bakancslista

Filmes bakancslista

• Aranypolgár
• Casablanca
• A postás mindig kétszer csenget (1981)
• Az élet csodaszép
• Mindent Éváról
• A vágy villamosa
• Egy nyáréjszaka mosolya
• Félévente randevú
• Van, aki forrón szereti
• Egy gyilkosság anatómiája
• Psycho
• Álom luxuskivitelben
• Diploma előtt
• Bonnie és Clyde
• Rosemary gyermeke
• Utolsó tangó párizsban
• A keresztapa
• Száll a kakukk fészkére
• Rocky
• Brian élete
• E.T.
• Vissza a jövőbe
• Harry és Sally
• Ollókezű Edward
• Az ártatlanság kora
• A remény rabjai
• Az angol beteg
• Amerikai szépség
• Hatodik érzék
• Requiem for a dream
• Amélie csodálatos élete
• A zongora tanárnő
• Esküvő monszun idején
• A bakancslista
• Ragyogás
• A tökéletes trükk
• Drágán add az életed!
• Fekete hattyú
• A némafilmes
• Boy A 
• Soul Kitchen 
• 500 Days of summer
• Hazug csönd
• Zuhanás 
• Utolsó utazás 
• Az emberi szív térképe
• Közelebb 
• V mint vérbosszú
• Minden végzet nehéz
• Édes november
• Az őslakó 
• Kínai negyed
• Álmok otthona
• Véres románc 
• Az Erő Krónikája 

Toy Boy - Selyemfiú a pácban (Spread)

Nikki (Ashton Kutcher) nem dzsigoló. Egyszerűen imád hódítani, odavan a szép nőkért, és soha nem hagyna ki egyetlen alkalmat sem... Sármját általában arra használja, hogy Los Angeles leggazdagabb nőinek ágyában kössön ki, ingyen lakáshoz, remek ajándékokhoz és vip helyekhez jutva. Persze a nők is profitálnak: mellette gyönyörűnek és fiatalnak érezhetik magukat. Nikki tökéletes gépezetébe mégis porszem kerül: hiába élhet egy híres és gazdag jogásszal (Anne Heche), szerelmes lesz egy egyszerű pincérlányba... Heather persze nevet Nikki látszatvilágán, nem is veszi komolyan az egyre szerelmesebb férfi közeledését, neki pedig választania kell. Az igaz szerelem vagy a pénz fontosabb-e számára?

 Gondolatok a filmről

     A minilaptopok beleférnek a táskádba, elviheted őket az egyetemre, jegyzetelhetsz rajtuk, kevés helyet foglalnak és megannyi más előnyük van. Én nemes egyszerűséggel néha felteszem az enyémet a mikró tetejére és nézek valami filmet rajta, amíg pucolom a zöldséget a levesbe, vagy a krumplit a főzelékbe. Így találtam erre a filmre is: kellett valami a zöldségpucoláshoz, hogy elterelje kicsit a figyelmem.

Ashton Kutcher neve általában garancia arra, hogy sokat fogok nevetni, mindeközben drukkolhatok és izgulhatok valamilyen szerelmi szál beteljesedéséért, továbbá lesz egy-két olyan jelenet, ahol megcsodálható a jól kidolgozott, izmos felsőteste, és hát humor, humor, humor. Könnyed, erőlködés nélküli szórakoztatás valakitől, aki kisfiúsan jóképű még a harmincas éveiben is, és ahogy a népmesékben mondanák: a napra lehet nézni, de rá nem.: )

Ez a film meghazudtolta a várakozásaimat, mert

Fogadom (The Vow)

 Az őrülten szerelmes ifjú házaspár, Paige (Rachel McAdams) és férje Leo (Channing Tatum) éppen csak elkezdik élvezni közös életüket, amikor váratlan dolog történik. Egy autóbaleset következményeként az ifjú ara kómába esik, azonban miután felébred, amnéziába esik. Nagyon kevés emléke van az addigi életéről, így szerelméről sincsenek emlékképei. Leonak erősnek és kitartónak kell lennie, hogy élete párja újra belészeressen.

 Gondolatok a filmről

Több mint 7 milliárd ember él a Földön. 7 milliárd ember lélegzik, beszél, alszik, ábrándozik és álmodik valamilyen sorsot magának. S ez a több mint 7 milliárd ember egyszer csak reménykedni kezd egy sorsfordító találkozásban, abban a csodában, hogy ebből a mérhetetlen nagy tömegből kiemelkedik az az egy, akivel sorsa összefonódhat, s akivel úgy vannak egymással, mint a borsó meg a héja.

Paige és Leo részesültek ebben a csodában: megtalálták egymást, s ehhez nem kellett egyéb, csak egy kiadós sorbaállás, egy kósza pillantás, egy ottfelejtett engedély, és a közös parkoló zóna. Ez volt az ő nagy pillanatuk. Hát nem különös, hogy valaki, aki teljesen és tökéletesen idegen számodra, egyszer csak mindenki másnál ismerősebbé válik? Ő lesz a legjobb barátod, bizalmasod, társad, az otthon, ahová mindig hazatérhetsz. Ám egy újabb sorsfordító pillanat, mindent fenekestül felforgat és az ismerősség érzését elviszi a szél, vagy jelen esetben épp az amnézia.

Első

Mostanában rákaptam az írásra. Könyvélményeimet egy másik blogban osztom meg, és egyre lelkesebb lettem, annyi sok történet van, amit el kell olvasnom, meg kell ismernem. Aztán arra gondoltam, miért ne lehetne továbbfűzni, továbbgondolni mindezt? Nagyon szeretem a filmeket, a vizuális kvázi-valóságot, amit teremtenek, a karaktereket, életutakat, sorsokat, amiket megjelenítenek. Nem vagyok szakavatott filmkritikus, és soha nem is leszek. Csupán csak elmesélem az én szemszögemből, hogy milyen az én szemüvegemen keresztül ez a történet, amit elmondanak a képek és a dialógusok. Ha van kedved tarts velem, nézz be időnként, hátha találsz kedvedre való néznivalót, vagy néznivaló kedved lesz. 

Anaria