Lacazfogás Jemenben (Salmon Fishing in the Yemen)

A boldogtalan Fred Jones (Ewan McGregor), a halászat-specialista egy nap különleges, vagy talán inkább nevetséges projekt vezetésére kap felkérést, Jemenben száraz, kiapadt folyómedreiben kell meghonosítania a lazachalászatot. Az ötlet mögött egy jemeni sejk (Amr Waked) áll, aki egyben egy skóciai sportbirodalom tulajdonosa. A sejk abban hisz, hogy ha a pecázást meghonosítja saját országában is, akkor elősegíti a békét és a spirituális felemelkedés a gyilkos indulatok uralta országban. A filmből választ kaphatunk arra a kínzó kérdésre is, hogyan függ össze a műlegyes horgászat komoly politikai lépésekkel, láthatunk nem várt hősiességet és későn érő szerelmet, valamint talán bebizonyosodik, hogy a lehetetlen is lehetséges. (port.hu)

A film és én

Köhögéssel küszködve nyomom az ágyat, vagyis nem vagyok legyengülve, de a pihenés mindenképpen jót tesz. Ilyenkor az ember lehetőségei önnön szórakoztatására módfelett korlátozottak. Kutakodni kezdtem tehát, valami filmes csemege után, és végül ez lett belőle: horgászni mentem Jemenbe.

Gondolatok a filmről

Általában, ha a brit filmesek hozzákezdenek egy témához, abból legtöbbször valami jó szokott kisülni. Megfigyeltem már, hogy az igényes filmek esetében minden mozzanat kidolgozott. A nyitóképek finom rezdülése, a hangulatfestő zene, a helyszínek és a tárgyak elrendezése, mind-mind összejátszik, szinte kedvünk lenne belenyúlni a képbe és ujjainkkal érinteni ezeket a dolgokat. Egy szempillantásnyi idő alatt ott találjuk magunkat egy ismeretlen világ közepében.

Ilyesféle érzések rohantak meg engem is a nyitóképek alatt, s rögtön tudtam, hogy jól választottam. A britek csodabogár látásmódja már a témaválasztásban megjelenik: ugyan ki forgatna filmet halspecialistákról, megrögzött halbolondokról? Hát persze, hogy ők.

Ewan McGregor alakítja Fredet, a kicsit sete-suta, végtelenül realista, öltönyös-szvetteres halszakértőt, akit roppantul lefoglal valami bogaras téma, s ha feldúlja valami, akkor stresszoldás gyanánt a halait eteti a kerti tóban. Angolosan otthonos házikóban él a nagyon angol, érzelmileg kissé hideg feleségével, rengeteg könyvvel és halakat ábrázoló képekkel a falakon. Napjai egyformán telnek a steril munkahelyi irodájában, és még a főnöke is egy görény. A felesége és a közte lévő intimitás pedig eltűnt valahol a balfenéken. Nem kell lélekbúvárnak lennünk ahhoz, hogy lássuk, az élete bizony egy kissé megfeneklett, vagy ha stílszerű akarok lenni: zátonyra futott.

Ekkor jön a képbe Miss Harriet Chetwood-Talbot, aki különös misszióra invitálja halbolond tudósunkat. Lazacokat kellene telepítenie Jemenbe a sejk részére. Fred persze szkeptikus, kivitelezhetetlennek tartja, ám a sejk karizmatikus személyisége, valamint Miss Chetwood-Talbot mégis megnyerik őt és elvállalja ezt a nem mindennapi feladatot.

Gyönyörű tájakat és vidékeket láthatunk ebben a filmben. Az angol vidék friss zöldje, bájos-hűs atmoszférája, valamint Jemen forró sivatagi atmoszférája szemet gyönyörködtetően káprázatos. Tetszett, ahogy a film megjeleníti az emberi kapcsolatok fonákját is, és bizony kicsit kifigurázza a britek érzelemvilágát, és unalmas ténykedéseit. A kapcsolati szálak nagyon finoman kezdenek el összefonódni, ez a film nem tolakodik, nem rángat végig minket ripsz-ropsz az események alakulásán, hanem lassacskán csordogál, mint egy patak.

Mindemellett kapunk még egy kis politikai csúfolódást, fricskát is, amire Kristin Scott Thomas üdítő játéka teszi fel a koronát. Rengeteget kacagtam az ő jelenetein, mert szinte lubickolt a pattogós, keménykedő, fanyar humorral megáldott sajtófőnök szerepében. Ügyes ötlet volt belecsempészni egy kis családi életet is, még jobban kiemelve a karakter sarkítottságát. Fél füllel a telefonon lógva és fél lábbal az elnök irodájában is lehet három gyereket nevelni és házasságban élni. Egyszerűen csak el kell fogadni a másik embert úgy, ahogy van.

Ezek a komikus, pörgősebb jelenetek igyekeztek ellensúlyozni a romantikus oldalt, és szerintem a rendező nagyon jól eltalálta az egyensúlyt.

A leginkább persze az tetszett, hogy a szereplők között kialakuló érzelmekről nem a töménytelen mennyiségű szexjelenetek adnak hírt, hanem a párbeszédek, a testbeszéd, az összes apró mozzanat, és ettől csak még izgalmasabbá válik számunkra, mert nem tudhatjuk biztosan, hogy tényleg így van, vagy csak mi képzeljük bele, mert már nagyon szeretnénk, hogy valami történjen.

Persze itt is megjelenik a háromszög helyzet, de nem a klisés jó fiú-rossz fiú változat, hanem egy teljesen hihető, hétköznapi szituáció, amikor nehéz dönteni, mert mindkét jelölt rendes, kedves, normális. Ilyenkor tényleg csak egy hajszál választja el a két lehetőséget egymástól és személye válogatja, merre billen a mérleg nyelve.

Összességében elmondhatom, hogy ez az egyik legszebb és legaranyosabb film, amit mostanában láttam. Érdekes témaválasztás, csodálatos vidékek, gyönyörű aláfestő zene, szerethető karakterek, akiket nem unalomig ismételt tucatszínészek játszanak.

Érzelmes, humoros, érdekes, felüdítő. Egyszóval minden benne van, amit csak egy nő kívánhat és szeret. Kedvem lenne most valami vízparton lógatni a lábam, és bámulni a halakat, de amíg ez megvalósul, ez a film is bőven megteszi.