Mindenütt nő (Sweet Home Alabama)

Melanie Carmichael (Reese Witherspoon) New York egyik legmenőbb fiatal divattervezője, gyönyörű és bájos, ráadásul most kérte meg a kezét a város legkívánatosabb agglegénye, Andrew Hennings (Patrick Dempsey), aki nemcsak vonzó, hanem nagyon gazdag is. Melanie mégis a vőlegénye nélkül utazik haza, hogy falusi szüleivel közölje a jó hírt és ami még fontosabb, vőlegénye megérkezése előtt, a férjétől, Jake Perrytől (Josh Lucas) is el szeretne válni. Ugyanis még azelőtt, hogy nekivágott a fényes nagyvárosnak, hozzáment első szerelméhez, egy borostás, neveletlen, sörvedelő sráchoz. (port.hu)

Gondolatok a filmről

Ha már a tv-ben nem akad normális néznivaló, legalább az interneten lehet ötletek után kutatni. Szuper hogy vannak filmes adatbázisok, ahol lehet keresgélni a hangulatunknak megfelelő filmeket. Nos, az én választásom tegnap erre a gyöngyszemre esett. Szinte nem is értem, miért nem láttam eddig ezt a filmet, Reese Witherspoon az egyik kedvenc színésznőm.

Melanie megcsinálta a szerencséjét New Yorkban, ahol azért nem könnyű talpon maradni. Sikeresen veszi az akadályokat a divattervezés berkeiben, új barátai vannak, szép ruhákban jár és a vőlegénye is egy főnyeremény (Patrick Dempseytől most ki nem ájul el, de őszintén?). Igen, igen ugyanis alig egy év randizgatás után, ez a fess férfiember, aki mellesleg a polgármesternő fia és ígéretes politikai karrier előtt áll, máris bekötné, a mi Melanie-nk fejét. Ilyenkor szokott jönni egy „de” vagy „ámde”. Szóval Melanie múltja egy kicsit ködös, ezt-azt elferdített a történetben. Például, hogy egy isten háta mögött porfészekben nőtt fel, két egyszerű ember egyetlen gyermekeként. Ja, és mellesleg már férjnél van.

Ennyi információból már sejthetjük, hogy ez a film is tele lesz helyzetkomikumokkal, félreértésekkel. Ilyenkor én mindig abban szoktam reménykedni, hogy ezek azért nem lesznek annyira idegtépőek, hogy már a hajamat tépem titokban. Hál’ Isten nem lettek. Nagy kérdés, hogy az ember maga mögött hagyhatja-e a múltját, a gyökereit, hogy aztán teljesen más környezetben, más emberekkel körülvéve építse fel az életét. Hiszen végül is, azok is mi voltunk, és a múltnak szerepe van abban, amivé formálódunk. A film is ezt feszegeti, de persze nem véresen komolyan, hanem csak könnyedén. Ez a kisváros-nagyváros mindig egy dilemma. Mindegyiknek megvan a maga bája, előnye és hátránya, de azért sose veheted biztosra, hogy ha kitörtél az egyik közegből, akkor sohasem vágysz majd vissza.

Melanie is szembesül azzal, hogy a szülővárosában is sok érdekes ember él, akik ráadásul mind a barátai voltak egykor, és annak ellenére, hogy feléjük sem nézett évekig, mégis szeretik őt, szeretettel és kedvesen fogadják újra maguk közé. Aztán ott van ugye a férj, aki sehogy sem akar exférjjé avanzsálni, noha évek óta nem látta a feleségét. Mogorva, idegesítő, nem is értjük, miért akadékoskodik, de azért meg kell hagyni észbontóan helyes.

Amellett, hogy kellemesen szórakoztam, nevetgéltem és vártam ebből mi sül ki, azért még ha csak egy halvány részlet erejéig is, de komoly dolgok is felbukkannak a filmben. Mégis csak megtudjuk miért menekült Melanie egészen New Yorkig. Végül kiderül az is, melyik díszpintyet választja: a vidéki helyes pasit, vagy a városi szép szemű szuper pasit. Ebben a helyzetben nem igen létezik rossz döntés.

Szóval, ha ismételten szeretnél kikapcsolódni, belecsöppenni egy vidéki kisváros mindennapjaiba, valamint egy fiatal, ígéretes szőkeség útkeresésébe és férjválasztási nehézségeibe, akkor kapj a távirányítóhoz és nézd meg Alabamában hogy is mennek ezek a dolgok. Ha hasonló problémákkal küzdesz, talán még útmutatást is nyerhetsz, vagy legalább kikacagod a problémát. Mindkettő igen hatásos. Irány a horány filmezni : )