Számos pasas (What's your number)

Állítólag minden huszadik férfi tökéletes - valakinek. Aznap reggel tehát, amikor Ally (Anna Faris) felébred élete huszadik pasija mellett, egyúttal pánikba is esik. Ő még mindig nem érzi úgy, hogy megtalálta volna a nagy őt, és ennek csak egyetlen magyarázata lehet: nem figyelt eléggé! Nekilát tehát, hogy újra megtalálja előző tizenkilenc pasiját. Szomszédja, az állástalan zenész (Chris Evans) segítségével kinyomozza, majd visszafelé is újraéli eddigi szexuális életét: minden korábbi szerelmét/szeretőjét még egyszer alaposan meg szeretné vizsgálni abból a szempontból: vajon ő-e az igazi. Az út hosszú, kalandokkal és meglepetésekkel teli, és a végén talán ott vár valaki.

Gondolatok a filmről

Van úgy, hogy az embernek semmi kedve csak úgy szimplán besétálni Mordorba, hogy megmentse a világot, Voldemortot se akarja legyőzni, se füstölgő puskacsövek elől ugrándozni, és még kevésbé akar a lelkének sötét bugyraiban turkálni. Van úgy, hogy az ember kikapcsolódni szeretne, nevetni (még, ha a legszebb öröm a káröröm akkor is), álmodozni, elérzékenyülten pityeregni, vagy mindezt együtt a keze ügyében egy bonbonos dobozzal, vagy egy tál pattogatott kukoricával.

Egy laza filmet kerestem, amivel elüthetem a délutánt, amíg végre annyi árnyék keletkezik az erkélyen, hogy kikucorodhatok olvasni. Azt persze nem mondhatnám, hogy korszakalkotóan új megoldásokkal találkoztam, de ez a film mégis kellemes meglepetés volt.

Ally Darling, miután épp kirúgták a munkahelyéről, a metrón olvasgatva egy Cosmopolitanhoz hasonlatos rendkívül magas tudományos értékkel rendelkező újság hasábjain rémisztő felfedezést tesz: azok a nők, akik több mint húsz férfival bújtak ágyba, soha sem mennek férjhez. Ally kétségbeesik, és elkezdi összeállítani a saját listáját, elszörnyedve tapasztalja, hogy 19 férfi volt eddig az életében. Persze mind menthetetlen balfék volt, akik szót sem érdemelnek. Aztán becsúszik még egy baleset és a lista máris felkúszik 20-ra. Ally elhatározza, hogy a következő férfi, akit beenged az életébe, most már bizonyosan a férje lesz, és senki más.

Persze felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan képes valaki hinni egy buta újság, buta cikkében fellelhető, amúgy sem reprezentatív és jól kidolgozott tesztnek? Nos, kedves hölgyeim, szerintem mindnyájunkkal megesett már eme balszerencse, és rögtön agyalni kezdtünk: vajon tényleg nem a lelki társammal élek? Vajon tényleg nem vagyok elég jó feleség? Vajon tényleg csapnivaló a stílusom? És így tovább…

Engem rendkívül mulattatott a tény, ahogyan ez az egész felkutatási misszió alakult. Szegény lány, mintha a világ összes lúzerét összegyűjtötte volna, és mindegyikkel eltöltött volna egy kis időt, párkapcsolat címén. Még komikusabb, hogy eme lúzerek fele rendesen kikupálódott az idők során, mintha Ally lett volna az ugródeszka, hogy nyomorúságos kis életük a helyes vágányra terelődjön. A nyomozási hadművelet annyira lefoglalja Allyt, hogy észre sem veszi, milyen potenciálokat rejt Collin, a szemközt lakó szoknyapecér, aki mindenben segít neki. Persze elég nehéz Collint komolyan venni, aki minden napot azzal tölt, hogy az aktuális csábítása elől menekül, és Ally lakása kínálkozik legalkalmasabb búvóhely gyanánt.

Szerintem sajátos humora van a filmnek, nem éreztem egyszer sem, hogy rám erőltetnék a nevetést, egyszerűen csak adódnak megmosolyogtató helyzetek, főleg, hogy Ally minden sarkon undorító Donaldba botlik, a férfi persze azt hiszi Ally direkt koslat utána.

A kedvenc szereplőm Ally anyukája, az apádra ütök szériából már jól ismert Blythe Danner (Robert DeNiro feleségét alakítja ott), aki a nyugis feleség szerepét lecserélte, egy kissé teátrális, csöppnyi hisztériával fűszerezett kertvárosi, elvált feleségre. Ally és a húga csakis csapatostul, egymást megerősítve mer szembenézni mamazillával és az ő szeszélyeivel, mert egyedül nem lehet kibírni az érzelmi zsarolást, amivel az asszony néhanapján operál.

A testvérkapcsolatot elnézve, sokszor úgy tűnt, mintha Ally lenne a kishúg és nem fordítva. Arra gondoltam, milyen jó dolog is egy testvér, aki, ha kell, a megfelelő pillanatban sokkal cifrább dolgot képes benyögni, amivel megment téged, és rögtön ráterelődik a figyelem, így nem téged vizslatnak, szapulnak, szidnak tovább a szülők. Ezt a szálat nagyon szerettem a filmben.

Sokféle nyomozás létezik. Van, hogy hosszas kutatómunka eredményeképpen elkapunk egy gyilkost, leleplezzük a partnerünk szerelmi afférját, megtalálunk egy elveszettnek hitt tárgyat, vagy akár egy eltűnt személyt. Vajon Ally nyomozása hová vezet? Megtalálja a tökéletes, minden szempontból aranyat érő nagy Ő-t, akit talán már egyszer botor módon el is szalasztott? Megéri-e a sok utazás és kutakodás, a ráfordított energia és aggódás? Vajon melyik helyzettel állunk itt szemben: amikor a cél a legérdekesebb végkifejlet, vagy inkább maga az utazás? Nos, ragadjuk meg a távkapcsolót és a popcornt/csokit/tökmagot/kispárnát és derítsük ki együtt. Mert az igazság odaát van… vagy lehet, hogy egy kicsit még odébb.