Közelebb (Closer)

Aki szerelmes, jól is hazudik. Mindenki másképp, de becsapja szerelmét, élet- vagy házastársát. Az őszinteség csak idegenek között lehetséges. Két férfi és két nő keresi az élet legfontosabb dolgait: szeretetet, bizalmat, őszinteséget. Amit találnak helyette: szerelem, vágy, hazugság és kaland. Mindannyian hazudnak egymásnak, mind olyasmiket ígérnek, amelyről tudják, úgysem fogják betartani. Két házaspár története négy és fél éven át: szent elhatározások, nagy fogadkozások, hazugságok, bevallott és ki nem mondott vágyak története.

A film alapjául szolgáló színdarab az elmúlt években London és New York egyik legnagyobb és legbotrányosabb sikere.

Gondolatok a filmről

Bizarr. Meghökkentő. Furcsa. Szürke. Színes. Játszma. Négyszög. Hazugságok hálója. Kapcsolatok. Bizalom. Bizalmatlanság. Utak egymáshoz. Utak egymástól.

Mi ez? Nehéz megfogalmazni összefüggően milyen volt ez a film. Az ember köpködi egymás után a szavakat. Mind jó szó, mind kulcsszó, de mondatba pakolni őket óriási kihívás.

Dan és Alice London gyalogos forgatagában pillantják meg egymást. A lányt elgázolja egy taxi, Dan kórházba viszi, így ismerkednek meg. Anna Dan-t fotózza a készülő regényéhez. Larry, pedig a planetáriumban találkozik Annával, azt képzelve, hogy vele beszélgetett egy internetes szexoldalon (pedig igazából Dan írogatott Anna nevében).

A kapcsolati szálak keresztül-kasul kuszálódnak, bonyolódnak ebben a filmben. Alice szereti Dan-t, Larry szereti Annát, Anna és Dan egymást, de mindkettő az előző kettő valamelyikével él tartós párkapcsolatban. Hát nem őrület?

Maga a cselekmény több évet ölel fel, de csupán a vágások, schnittek váltakozásából érzékeljük mindezt. Az alkotók nem rágják a szánkba, hogy melyik év melyik hónapját írjuk. Ettől egy kicsit időtlenné válik minden. Olyan ez, mintha belepillantanánk valamelyik szereplő agyába, és kiragadnánk ezeket a jeleneteket. Külön jó, hogy mindig más szereplő agyába pillantgatunk.

Bár a történet sarkalatos témája a megcsalás, hűtlenség, ki-be lépkedés egy-egy kapcsolatba, még sincs a filmben egyetlen szexjelenet sem. Utalásokból, elbeszélésekből tudjuk, hogy ki, mikor, kivel, hol, de vizuálisan nem tárják elénk, s ettől még rejtélyesebb, s még feszültebb hangvételű a történet, továbbá nem tudjuk, hogy igazán megtörtént-e, vagy csak egy-egy szereplő állítja-e, hogy igen, ezáltal a néző bizonytalankodik, kételkedik, csakúgy, mint a szereplők.

Az agyunkat rengeteg kérdés kezdi ostromolni. Létezik-e igaz szerelem? Miért nem azt választjuk, aki iránt érzünk valamit? Miért akarunk erőnek erejével működtetni olyan kapcsolatot, ami kezdettől fogva sántít? Mi a ragaszkodás alapja? Mi számít megcsalásnak? Hol kezdődik és hol ér véget a bizalom? Visszaszerezhető-e? Végül is ki a leggyengébb láncszem? Mikor kell őszintének lenni? Mikor jobb inkább hallgatni?

"Mi olyan jó az igazságban? Próbálj meg hazudni, ez a világ közös pénzneme."

A párbeszédek nagyon szókimondóak, helyenként vulgárisak. A színészi alakítások szuperek. Natalie Portman lubickol ebben a szerepben, az arcjátéka nagyon kifejező, illik hozzá ez a különc, titokzatos, furcsa karakter. Jude Law, nos, ő Jude Law. Hozza a kissé esetlen, lúzer nekrológírót, akiben mégis csak van valami férfias, ha egyszer kapcsolatszédelgésre adja a fejét. Néha viszont elsírja magát. Szinkronhangnak jobb lett volna Stohl András (a Holidaybentökéletes Jude hang volt). Julia Robertstől nem estem hanyatt. Valahogy nem tudta velem elhitetni, hogy miért őrül meg érte Larry, és miért fut utána Dan is, mint valami pincsikutya. Régen volt már a Micsoda Nő… viszont a depresszív oldalát a karakternek jól eljátszotta, legalább is erre enged következtetni az állandó fancsali ábrázat, amit magára öltött ebben a másfél órában.

-         Mért öltöztél föl?

-         Mert lehet, hogy szakítani akarsz, és nem akartam köntösben lenni.

Clive Owen egyszerűen zseniális. Kezdetben az orvosi köpeny ellenére egy lúzernek hittem, aki a neten keresi a gyönyört. Később besoroljuk őt a jófiú kategóriába: odaadó, szerető férj, nagy kiskutya szemekkel imádja Annát, végtelenül őszinte, mert szerelmes és nem bír hazudni. Aztán mindezt kiforgatja, és az arcunkba vágja, hogy ő a legnagyobb májer, a legravaszabb agy mindenki közül, és sakk mattot ad a történetnek. Nagyon megérdemelt volt a Golden Globe és a BAFTA díj, amit ezért a szerepért bezsebelhetett.

Életszagú, realista, néhol kőkemény, s nincs boldog befejezés, sőt szerintem befejezés sincs, mert az élet egy örökös körforgás és folyamat. A tanulság talán az, hogy, szerelemben, háborúban mindent lehet, és az nevet a végén, aki utoljára nevet.