Logan
Thibault (Zac Efron) miután leszerel a tengerészgyalogságtól elindul megkeresni
azt az ismeretlen lányt, akinek fényképét a háború során találta: azóta hisz
benne, hogy ez a kép védte meg őt Irakban a rá leselkedő haláltól. Mikor
rátalál a gyerekét egyedül nevelő fiatal nőre (Taylor Schilling), képtelen
elárulni, hogy miért is érkezett. Munkát vállal a családnál, és a kezdeti
bizalmatlanság ellenére egyre közelebb kerül Beth-hez. De az egykori katonát
nyomasztja a titok, amit magával hozott, és ami talán közéjük állhat. (Port.hu)
Gondolatok a
filmről
Régen volt időm
leülni és végignézni egy filmet. Manapság jobbára sorozatokat néztem
kikapcsolódásnak, vagy olvastam, de ma úgy éreztem el kell menekülnöm a saját
fejemből egy időre, így hát felütöttem az internetet egy kis romantikus
csemegét keresgélve.
Szerintem nekünk,
nőknek a romantikus film olyan, mint a csokoládé, vagy a férfiaknak a
focimeccs, esetleg a távkapcsoló nyomkodása. A stressz hipp-hopp elillan, a
ráncaink kisimulnak, ahogy beleképzeljük magunkat a szereplők kalandos életébe,
szövevényes ügyeibe, s közben olyan helyeken bolyongunk, ahová talán soha sem
jutunk majd el.
Valami megfogott
engem a film plakátjában, így hát megkukkantottam az ajánlót is. Még soha nem
hallottam Zac Efron eredeti hangját, de bebúgta magát a szívembe, szóval nem
tehettem egyebet, meg kellett tudnom, miről szól ez a film.
“Sometimes
finding the light means you must pass through the deepest darkness. At least, that’s how it was for me.”
Lehet, hogy a
lelkiállapotomból kifolyólag, de nekem nagyon tetszett az egész, úgy ahogy van.
Logan számos csatát megharcolt már a csatamezőn, és valamilyen oknál fogva
sikerült életben maradnia, és ezzel a nagy szerencséjével nem igazán tud mit
kezdeni. Érthetetlen számára, miért pont ő az, aki hazatérhet, mikor annyi jó
és kedves ember halt meg a fronton. Tulajdonképpen egy fénykép menti meg az
életét, ami egy csinos szőke nőt ábrázol. Amíg lehajol érte a törmelékek közé,
a bajtársait levegőbe repíti egy detonáció… Logan a túlélés súlyával birkózik,
mert bizony az is lehet teher, ha valaki életben marad. Más motivációt nem
lelvén, felkerekedik hát és elindul megkeresni a titokzatos nőt, hogy legalább
megköszönhesse neki az életét. Itt kezdődik Logan számára az igazi harc és
töprengés: megtalálni önmagát és a helyét a világban. Szerintem ez az egyik
legnehezebb feladat az életben.
Lehet, hogy a
profi filmnézők, kritikusok, mozimániások szerint ez egy sablon történet, de
valljuk be, nehéz újra és újra feltalálni a spanyolviaszt. Minden megközelítés
más, és az ismerős dolgok hamar szimpátiát keltenek bennünk, és lényegesen
leegyszerűsítik a tájékozódást a világban.
Szerettem benne a
csodálatos helyszíneket, hogy az operatőrnek volt ideje elkapni, ahogy a
napfény megcsillan a víz felszínén, hogy visszaadta a sok lombos fa és fűszál
zizegését. Az egész környezet, ahol a történet játszódik, olyan otthonos,
kedves, és gyönyörű. Szinte kedvem támadt nekem is felkerekedni, jó sokat
gyalogolni, hogy aztán megérkezhessek egy ilyen varázslatos helyre, ahol van
fehér kerítés, árnyas veranda, erdő-mező, titkos faház, kalandos függőhíd. A
táj és a környezet erős hangulatfestő ebben a filmben, teljesen elvarázsol
bennünket, és ehhez jön még a jó zeneválasztás. Halkan, diszkréten, de mindig
búg a fülünkbe valami dallam, s közben azt gondoljuk, vajon életünk fontos
pillanataiban, miért nincs valami jó kis aláfestő zene? Szóval nagy piros pont
a zenefelelősnek, mert tökéletes munkát végzett.
Jó volt látni Zac
Efront végre felnőtt szerepben. Szerintem hiteles volt, a szeme, az arca,
mindene játszott, nem csak a hangja. Így kell kinőni kérem a tini szerepekből
és komolyabb fába vágni a fejszét. Számomra hitelesen alakította, a szűkszavú,
fiatal, megtört katonát. Tetszett a párhuzam a kisfiú lelki világával. Ő is
bizonytalankodik, a maga 8 éves nagyfiú módjára keresi a helyét a világban és
Logannel nagyon jól egymásra tudtak hangolódni.
Ó a szerelmi
szál! Lassan, komótosan, lustálkodva kúszik be a küszöb alatt, és
elterpeszkedik a szereplőkön a szerelem. Nem rohan, nem vág azonnal a közepébe,
hanem építkezik, és ez igazán kedvemre való volt, ahogy apró rezdülések
formájában, egyre erősödött a kapcsolat Beth és Logan között. Ebben a filmben a
szerelmi jelenetek sem csupán a szokásos kötelező köröket jelentik. Szinte az
apró érintésekre, egy kézfogásra, egy simogatásra feszülnek fel, és nagyon jól
visszaadták azt az intimitást, ami a szereplők között létrejött. Egy kósza
pillantás, egy finom érintés, ahogy egymáshoz értek, mindezek miatt mi nézők
komolyan elhisszük, hogy ez a történet igaz, hogy itt nem két színész alakít
egy jelenetet, hanem ezek igenis hús-vér karakterek, megérinthetjük,
megfoghatjuk őket, találkozhatunk velük.
Az apádra ütök
szériából ismert Blythe Dannernek pedig jutalomjáték volt ez a nagymamaszerep.
Minden jelenetet, amiben felbukkant, feldobott egy mosollyal, egy félmondattal,
egy szemöldökráncolással. Nélküle nem lenne ugyanaz a film, kellett a karaktere
a fiatalok mellé.
“Everyone has
their own destiny. Not everyone makes
the choice to follow it. I’m lucky I
did.”
Nem több, s nem
kevesebb ez a film, mint egy léleksimogatás, egy kézfogás, amit elővehetsz,
amikor nehéz napod van, vagy ha hiányzik a szerelmed, vagy ha szeretnél
szerelmes lenni, vagy csupán ha ki akarsz kapcsolódni a mindennapi rohanásból.
A szép táj, a történet, vagy a zene, esetleg mindez együtt biztosan megnyer
magának, s úgy állsz fel a fotelból, hogy csodák márpedig igenis léteznek.
IMDb: 6,2/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése